Levelek a Sárga Házból

Drága A!

Végülis beköltöztünk. Enikő, Gábriel, Norci és jómagam. Mintha ez egy pontszerű esemény lenne....inkább mondjuk így, megkezdtük a beköltözést, próbáljuk a különböző lakásokból - az én esetemben 3 helyről, bp tökéletesen különböző pontjairól - összeszedni a szükséges cuccokat. Hol több, hol kevesebb sikerrel. Porszívónk még mindig nincs, de van kb 2,5 háztartásra elég edényünk, tányérunk...etc. Ami nincs, mert pl. eddig nem volt rá szükség, azt veszünk. Kapára és ásóra pesten abszolút nem volt szükség, bezzeg itt! Megindult elparasztosodásunk, elkezdtem felásni a kert egy részét veteményesnek. Még szerencse, hogy kinn volt a kertben a szomszéd, különben ki tudja, mit műveltem volna szerencsétlen kerttel. A szomszédasszony viszont nagy lelkesedéssel magyarázta, mutatta a dolgot, s a végén belejöttem én is, mint úrifiú a pofozkodásba. Kellemes meglepetés volt a szomszéd, mert ezúttal józan volt, sőt, legnagyobb meglepetésemre arra is emlékezett, hogy voltam már náluk erőspaprikáért a lótuszos hétvégén. Ilyesmikkel telnek itt a napok, egy kis ház körüli ezmegaz, lakás-csinosítgatás/belakás, séta az erdőben, és hát természetesen folyamatos gyerekezés....Tanulságos dolog, ha az embernek egyszercsak lesz a semmiből egy 2 éves fia...de erről majd később mesélek. Most abbahagyom, vár a kert, meg az ásó, dolog van.
Ölel, M.